Budapest, 1896. – Budapest, 1979. december 10.
Részt vett az első jó minőségű magyar rádióvevő, a Neutrodyn megalkotásában. Kollegáival a Gyáli útról indították el az első kísérleti rádió adást Magyarországon. Egy nemzetközi siker (Bécs szerint a budapesti adás zavarja az ő frekvenciájukat, holott Molnár megállapította, hogy ez pont fordítva van és ezt független mérőcég is megerősítette) megalapozta tekintélyét, Berlinbe is meghívták, hogy ismertesse saját mérési technikáját, mely sokkal pontosabb volt, mint a korban bármelyik másik. Fentiek folyományaképp a Nemzetközi Rádió Unió az országot bízta meg a tőlünk keletre eső területek frekvenciavitájának döntőbírájaként. 1927-ben a como-i világkiállításon megszervezte a magyar részvételt és prezentálta az ország hozzájárulását a villamosság fejlődéséhez. 1938-ban kitüntetést is kapott ezen munkájáért. Az 1924-ben induló Magyar Rádió Újság műszaki tanácsadó rovatának szerkesztője, rengeteget segített személyesen is a rádióamatőröknek. Tanított 1927-től a Posta rádiótávírdász tanfolyamán, 1931-től a Budapesti Villámfelszerelő Ipartestületben, szakkönyveket írt (legsikeresebb a Rádiósok könyve), megszervezte a Rádió Könyvtárat 1928-ban, 1930-ban megalapította a RÖSz-t (Rádiómérnökök Önkéntes Szervezetét), ez 1942-ig működött. 1931-ben a Nemzetközi Rádió Unió Budapesten tartotta ülését, rengeteg emberrel találkozott itt, sok nemzetközi kapcsolatot épített ki. Akusztikai kutatásokat végzett, Tárnokon felújította a rádióadót, repülőtéri irányadókon dolgozott, olcsó telepes népvevőt fejlesztett ki, a dunai hajókat rádióval látta el, orvosi műszereket tervezett és szabványokat vezetett be, szabadalmakat nyújtott be. Megalapította a Rádióamatőr című szaklapot, majd a Rádió technika című újságot, amikre példátlan érdeklődés volt: átlag napi 20-70 levélre válaszolt, emellett tehetségkutató versenyeket szervezett és külföldi szaklapokkal is kapcsolatban állt. 1944: a német bevonulás után áprilisban betiltották a Rádió Technika újságot, mert a szerkesztőség megtagadta az együttműködés. 1943-ban egy besugárzó berendezéssel megmentette lánya életét, aki súlyos sebet kapott, az eszköz tömeggyártására azonban nem volt lehetőség. 1945-46-ban 600-nál is több levelet kapott régi olvasóitól és újraindult a Rádió Technika újság is. 1950 végén elvették tőle a lapot és anyagi helyzete megint megrendült, ennek ellenére tevékenyen dolgozott: elkészítette például a rendőrség rádió adó-vevő buszának berendezését, a Népstadion hangosításának elvét, a vezetékes TV adás továbbításának elméleti megoldását, a Parlamentbe pedig tolmácsberendezést telepített. Nyugdíjas éveiben is folytatta egypár tevékenységét: 1967-ig a tengerészképző tanfolyamon tanított, közben a rendőrségnél, a Puskás Tivadar Technikumban, a Mérnök Továbbképző Intézetben, a Budapesti Műszaki Egyetemen, illetve 45 után 9 könyve is megjelent, egyikben a TV történetét írta meg. Szabadidejében iratait kezdte rendezgetni, ismerőseivel, munkatársaival vette fel a kapcsolatot. A pestlőrinci temetőben nyugszik felesége mellett.
