1859.03.16. - 1906.01.13.
Az "orosz Marconi"-ként is emlegetik. Bár a világ nagy részén nem nagyon említik, egy 1963-as - hidegháborús - amerikai haditengerészeti kiadvány őt tartja a rádió feltalálójának. Így semmiképp sem mondható, hogy csak az oroszok szerint ő a rádió feltalálója. Hogy Marconi, vagy Popov volt-e, igazából értelmetlen vita, mert nemcsak ők, de még sokkal többen voltak, akik hozzájárultak a mai rádió kialakulásához.
Míg Marconit a világhírnév is vonzotta (például mindjárt a transzatlanti üzenetküldést is kipróbálta, holott még azt sem tudhatta, hogy a rádióhullám hogy fog görbén - a Föld görbületét követve - terjedni; az ionoszféráról, melyről visszaverődik, fogalma sem lehetett), Popov célja az volt, hogy egy olyan műszert fejlesszen ki, mellyel a nagy viharokat előre tudja jelezni. A rádió erre a legtökéletesebb berendezés, hisz a villámok keltette elektromágneses zajokat kiválóan behozza. Ha villám helyett mi magunk keltünk elektromos kisüléseket a morzekód szerint, kész is a rádióadás.
1895. május 7-én Popov ilyen jelet küldött 600 yard távolságra egy bemutatón, melyet az orosz fizikusok társulatának tartott Pétervárott. (Marconi ugyanebben az évben készítette első rádióját, melyet saját kertjében próbált ki Bolognában.) Popov 1897-ben Kronstadtban és az Afrika nevű hadicirkálón felszerelt egy állomást, mellyel a part és a hajó közt kommunikálhatott. 1900 körül egy másik hadihajó, a Generáladmirál Aprakszin elsüllyedt a Finn-öbölben, de rádiójával sikerült üzenetet küldeni, így a közeli Jermák jégtörő kimenthette a tengerészeket.
Popov 1900-ban megkapta a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét.
