1925. december 1-jén du. 5 órakor a Rákóczi út 22. szám alatt avatták fel ünnepélyes keretek között a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-t, amely e naptól kezdve – 95%-ban – közös műsort sugárzott. Vitéz leveldi Kozma Miklós a megjelent rangos vendégek előtt többek közt a következőket mondta:
„A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges. Mindenki tudja mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. Én a magam és az igazgatóság nevében kijelentem, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva, fogjuk ezt a fegyvert kezelni”.
Ezután Demény Károly államtitkár a posta és távirda akkori vezetője bejelentette:
„…a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a 2 kW-os csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben”.
A megnyitó után ünnepi műsort közvetített a rádió:
-
Molnár Imre: Régi magyar dalok a 17–18. századból, Kern Aurél feldolgozásában,
-
Kerntler Jenő: a) Liszt: Szerelmi álmok; b) Bartók: Allegro Barbaro,
-
Sándor Erzsi kamara-énekesnő: a) Donizetti: nagyária a Linda di Chamonix c. operából; b) Tauber: Vogel im Walde,
-
Hubay Jenő: Csárdajelenet,
-
Székelyhidy Ferenc: Poldini: Kálmán diák dala a Farsangi lakodalomból.
Az előfizetők száma ekkor még a tízezret sem érte el.
Vitéz leveldi Kozma Miklós munkatársai sóváradi Szőts Ernő műsorigazgató (előzőleg már a Telefonhírmondó igazgatójaként dolgozott), Kern Aurél zeneigazgató, Gyarmathy Sándor rendező, Polgár Tibor zongorakísérő, Scherz Ede és Radó Árpád bemondók, Tomcsányi István és Magyari Endre mérnökök voltak.
Bartók Béla ezt írta róla:
"olyan fontos és nagyszerű eszköze a zene és általában minden kultúra terjesztésének, amilyenről nem is olyan régen még csak nem is álmodhattunk".
