Bécs, Ausztria, 1853. április 4. - Budapest, 1942. november 29.
Mérnök, műegyetemi tanár. Pályáját gyógyszerészként kezdte. 1878-tól a Ganz és Tsa általa megszervezett elektromos osztályának vezetője. Eleinte az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. Ezután érdeklődése a váltakozó áramok előállítása és felhasználása felé fordult. Sokoldalú feltaláló volt. 1900-ban megjelent művében 40 találmányának (pl. egyforgórészes áramátalakító, egyvágányú villamos vasút, bajonettzáras lámpafoglalat) leírását közölte. Az elektrotechnika fejlődése szempontjából legjelentősebb találmánya a Bláthy Ottóval és Déri Miksával együtt szabadalmaztatott tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal (1885). A transzformátorra, amelyet 1885. május 1-jén mutattak be a Magyar Országos Kiállításon, az egész világ felfigyelt. Az ő rendszerük oldotta meg az energiaátvitel régen kutatott kérdését, s utat nyitott az elektrotechnika további fejlődésének. 1889-ben - ugyancsak Dérivel - többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat. 1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1893-1924 között a budapesti műszaki egyetemen az erősáramú elektrotechnika ny. r. tanára, 1910-12-ben a gépészmérnöki osztály dékánja. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások felkarolásában és összehangolásában. Érdeklődése nemcsak nagyipari megoldásokra, hanem hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt: vezetékszerelvényeket, bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett. Konstrukciói egyszerű felépítésük, gondos kiképzésük mellett könnyen kezelhetőek voltak. A tervezői készség gazdasági érzékkel, az üzleti lehetőségek és a piaci igények felismerésével egyesült benne. Tiszteletére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított.
