Szeged, 1932. február 11. – 1996. december 28.
Édesapja földbirtokos volt, ami nem jelentett jó ajánlólevelet a háború utáni években. Ennek következtében középiskoláit Kisújszálláson, Tatán, Budape
sten és Kiskunhalason részletekben végezte a származásából fakadó állandó hátrányos megkülönböztetés és folyamatos eltanácsolások közepette. Osztályidegenként tizenkilenc évesen munkaszolgálatra hívták be, így a következő másfél év bányamunkával telt el. Művészi pályáján rokona, Csók István indította el. Így került Jaschik Álmos magánstúdiójába, ahol grafikai tanulmányokat folytatott. Leszerelése után a Pannónia Filmstúdió rajzfilm osztályára szerződött, majd Veszprémben a Közép-Dunántúli Széntrösztnél lett térképész-rajzoló. 1956-ban az Ikarusnál helyezkedett el grafikusként, a tervező részleg esztétikai csoportjánál. Már a következő évben megkapta első privát megbízását, amit az Ipari Formatervezési Tanács a formatervező szaknévsorba való felvétellel is méltányolt. 1961-től szabadúszó, s mint ilyen az egyik legkeresettebb ipari formatervező. Munkásságát fogászati berendezések, panelműtő, vasúti kocsik, motorvonatok, személyhajók, elektronikus berendezések, rádiók, TV-készülékek fémjelzik. Munkácsy díjas, két ízben (1981-ben és 1985-ben) nyerte el a formatervezési nívódíjat. Számos cikk, tanulmány, szakmai értekezés szerzője. Mindig vonzotta a történelem, azon belül is a hadtörténet, a politológia és a társadalomtudomány. Talán ezért döntött úgy, hogy megírja életrajzi ihletésű könyvét, melynek a "Medencefenék" címet adta és halála előtt 2 héttel fejezett be.
Főbb művei a híradástechnikában:
• M22-es hordozható magnetofon (TRT, 1962)
• Vénusz televízió Kovács Mihállyal közösen (ORION, 1969)
• Kolibri televízió (ORION, 1985).
sten és Kiskunhalason részletekben végezte a származásából fakadó állandó hátrányos megkülönböztetés és folyamatos eltanácsolások közepette. Osztályidegenként tizenkilenc évesen munkaszolgálatra hívták be, így a következő másfél év bányamunkával telt el. Művészi pályáján rokona, Csók István indította el. Így került Jaschik Álmos magánstúdiójába, ahol grafikai tanulmányokat folytatott. Leszerelése után a Pannónia Filmstúdió rajzfilm osztályára szerződött, majd Veszprémben a Közép-Dunántúli Széntrösztnél lett térképész-rajzoló. 1956-ban az Ikarusnál helyezkedett el grafikusként, a tervező részleg esztétikai csoportjánál. Már a következő évben megkapta első privát megbízását, amit az Ipari Formatervezési Tanács a formatervező szaknévsorba való felvétellel is méltányolt. 1961-től szabadúszó, s mint ilyen az egyik legkeresettebb ipari formatervező. Munkásságát fogászati berendezések, panelműtő, vasúti kocsik, motorvonatok, személyhajók, elektronikus berendezések, rádiók, TV-készülékek fémjelzik. Munkácsy díjas, két ízben (1981-ben és 1985-ben) nyerte el a formatervezési nívódíjat. Számos cikk, tanulmány, szakmai értekezés szerzője. Mindig vonzotta a történelem, azon belül is a hadtörténet, a politológia és a társadalomtudomány. Talán ezért döntött úgy, hogy megírja életrajzi ihletésű könyvét, melynek a "Medencefenék" címet adta és halála előtt 2 héttel fejezett be. Főbb művei a híradástechnikában:
• M22-es hordozható magnetofon (TRT, 1962)
• Vénusz televízió Kovács Mihállyal közösen (ORION, 1969)
• Kolibri televízió (ORION, 1985).
