Répceszentgyörgy, 1912. május 23. – 1974. november 21.
Formatervező. 1931-34: az Iparművészeti Iskola belsőépítész szakán tanult, mestere Kaesz Gyula. 1936-ban, németországi tanulmányútját követően szerzett építő-iparművész diplomát. Építészeti és bútortervezéssel ezt követően nem foglalkozott. 1937-től a Philips Művek budapesti gyárában, amelynek munkájába már diákként bekapcsolódott, rádiókat, zeneszekrényt, gramofont, sőt plakátokat, nyomtatványokat is tervezett. Mellette a Siemens, illetve a Vadásztöltény-Gyutacs és Fémárugyár is foglalkoztatta. Munkáit a Bauhaus-stílust felváltó lendületes, a puha-organikus alakzatokat az art deco festőiségével érvényesítő megformálás jellemzi. Magyarországon tekinthető az első hivatásos designernek. Életművében a híradástechnikai készülékek dominálnak, mellettük azonban számos tárgyféleséggel találkozunk.
Főbb művei:
• Olympia rádió
• 1939 Néprádió
• 1949 Pajtás-Jóbarát-Mestermű rádiócsalád
• 1950 főnöki telefon
• 1955 Légpárnás köszörű
• 1957 Biotherm elektromos hőmérő, Körtelefon
• 1957-58 Négytengelyes vasúti étkezőkocsi [Kaesz Gyulával és Hornicsek Lászlóval]
• 1958 Duna TV [Kovács Mihállyal]
• 1959 Néptelevízió • AT511 és 611 televíziók [Kovács Mihállyal]
• 1965 kétcsuklós villamos [Lengyel Istvánnal]
• 1967 Fénytorony [Baumann Sándorral].
