100 éves az ORION
Az Orion Rádió és Villamossági Vállat születésnapja 1913. június 1. Jogelődjét, a Magyar Wolframlámpagyárat ekkor alapította Kremeneczky János. A gyár alapítást és ezzel összefüggésben az izzólámpagyártás megindítását megelőzően kibérelte a Főváros Elektromos Művek székházának (Váci út 74.) negyedik emeletét. Miután a wolfram izzólámpa gyártására megkapta az engedélyt június elsejével megindította a termelést. A bécsi gyár mellett a budapesti gyár alapítását elsősorban gazdaságossági szempontok indokolták. Ezzel jelentősen csökken-tette a szállítási költségeket és versenyképessé tudta tenni az izzólámpákat az egész Osztrák-Magyar Monarchiában. Ebben az időben folyamatosan emelkedett a kereslet az izzólámpák iránt. A következő évben már szárazelemekkel és más villamossági cikkekkel is foglalkoztak. Ellátva mind ipart és lakosságot is. A nemzetközi piacokon a Metallum márka név alatt lehetett megtalálni a termékeiket.
A gyár első dolgozói között volt Schey Ida könyvelő, aki a kezdetekről így beszél:
" Az első hónapokban az üzemben kb. 100 fő dolgozott, akiknek legnagyobb része a bécsi gyárból idevezényelt szakmunkás volt, üvegfúvók szerelők stb. Az osztrák szakmunkások kezdték megtanítani az új gyár magyar dolgozóit a szakma fogásaira. Ebben az időben 8 adminisztratív dolgozója volt a gyárnak.
Termelés két nagyobb teremben folyt, amelyekhez egy raktár tartozott. Az adminisztrátorok egy szobában dolgoztak, s innen irányították az értékesítést is. Az anyag és készáru szállítását lovaskocsival végezték."
A gyár termelése folyamatosan emelkedett, az első világháború alatt is teljes kapacitással dolgozott.
Megvásárolta 1921-ben a Váci út 99-105. alatti telket és ott kétemeletes gyárépületet épített, amit 1922 áprilisában emeletráépítéssel bővített.
A gyár első gépkocsivezetője az alábbiakat mondta:
"1922-ben, katonai szolgálatom után kerültem a gyárba. A Magyar Wolframlámpagyár volt az első (és egyetlen) munkahelyem. Első munkám az Elektromos Művek helyiségeiben dolgozó gyárátköltöztetése volt. Egy Ganz gyártmányú teherautóval szállítottam.
Az új gyár a Váci út 99. alatt modern gyárépület volt, tágas műhelyekkel, raktárakkal, öltözőkkel, mosdókkal, és ebédlővel. Természetesen a gyár akkori szociális berendezései lényegesen fejletlenebbek voltak a mai gyár hasonló berendezéseinél, de tekintettel fiatal koromra és első munkahelyemre, a gyár annyira új volt számomra, hogy annál modernebbet elképzelni sem tudtam.
Munkám 1926-is főleg áruszállításból állotta gyár, s városi raktár és a nagykereskedelmi vállalatok között.
1926-tól, amikor a gyár az első személygépkocsit vásárolta, személy-gépkocsivezető lettem egészen néhány év előtti nyugdíjazásomig. 32 évig vezettem a gyár személygépkocsiját és szemtanúja voltam a gyár egész fejlődésének."
A gyár kereskedelmi szerve 1924. október 1-én nevét Orion Villamossági RT-re változtatta és 1925-től valamennyi gyártmányát Orion védjegy alatt hozta forgalomba, itthon és külföldön is. Ekkortól használja a gyár a híres háromfejes védjegyét is, amit Bottlik József grafikus tervezett.
Az Orion márkanév sikeresnek bizonyult több évtizeden keresztül.
A rádiózás kezdete sajnos késett és ezért az ipar, így az Orion sem tudott időben felkészülni a vevőkészülékek gyártására, így az igényeket eleinte importból fedezték. A kezdeti időkben detektoros készülékek voltak, majd ezeket követte a telepes készülékek és csak később jelentek meg a hálózati vevők. A telepek kezelése, karbantartása szakértelmet igényelt, emiatt körülményes volt. A váltóáramú lámpák megjelenése tette lehetővé a hálózati készülékek gyártását és elterjedését. A kezdetekben, a vevőkben még nem voltak beépítve a hangszórók, hanem fejhallgatóval, vagy a mellé telepített különféle hangszórókkal használták, hallgatták az adásokat.
Az Orion 1925 decemberében indította meg az rádiócsövek gyártását. Kezdetben, az új üzemrészben egy mérnök, 6 technikus és 42 munkás foglalkozott a rádiócső gyártással. A rádiógyártásra felkészülve beruházást hajtottak végre, majd 1926. június 30-tól Telefunken licenc alapján indult meg a gyártás, többnyire import alkatrészekből. Az első készülékei a 7023, 7024, ezt a 7000-es sorozatot 1935-36-ig használta. 1930-ban a napi termelés elérte a 30 darabot. 1926-tól megindult a rádió vevőkészülékek exportja is. A készülékeik a bel- és külföldi piacokon is sikeresek voltak. A rádió készülékek gyártásával párhuzamosan hangszórókat is készítettek, melyeknek a napi mennyisége elérte a 200db-t.
1929. őszétől a rádiózás népszerűsítése érdekében Rádióiskolát szerveznek. Az Orion Rádióiskola első tanfolyam sorozatán 1300 hallgató vett részt.
Az Orion gyár létszáma az 1924-s 350 főről 1930-ra 600 főre emelkedett és ezt az évet 93.000 pengő tiszta nyereséggel zárta. A gazdasági válság ellenére a rádióipar folyamatosan fejlődött. 1934. októberében Kremeneczky János meghal, a vállalat az Egyesült Izzóhoz kerül.
A hazai piacon jelentős versenytársak is megjelennek (Standard, Siemens, Telefunken és a Philips). A verseny kiegyenlítésére kartell meg-állapodást kötnek, ezért az Orion az exportra koncentrál, ami az eredményein is látszik, mert 1934-ben az össztermelésének a 90%-a exportra megy. A hazai rádióipar 1940-re 90-100.000 készüléket gyárt, melynek 50-55%-t az Orion adja. Részt vesznek az első néprádió gyártásában is (1939-től).
1933-tól a gyógyszerészeti ampullagyártással is foglalkoznak, majd 1937-től a hőpalack gyártást is elindítják. Mindkét termékből a hazai piac ellátásán túl jelentős mennyiséget exportálnak.
1941-ben a gyárat hadiüzemmé nyilvánítják, az alkalmazottakra a katonai fegyelem vonatkozik. A háború alatt is folyik a termelés, köszönhetően a folyamatos nyersanyag beszállításnak. Mi több 1942-s adat szerint az Orion a világpiacon a vezető rádiógyártók közé tartozik, az export részesedése meghaladja a 25%-t.
1944. novemberében a német csapatok az újpesti ipartelepek fölrobbantását tervezték. A gyár dolgozói a nyersanyagokat és alkatrészeket elrejtették, a munkások és azok családjai a gyárba költöztek, így a németek tervét keresztül húzták, nem robbantották föl. 1945. január 10-n szabadult föl Újpest, majd két hét múlva már termeltek. A háború a gyárban szinte jelentéktelen károkat okozott. Az épületek 1%, gépek és berendezések 7%, valamint a nyersanyagban és késztermékben 9,5% kár keletkezett. A termelés megindulását elsősorban a energia (gáz és villany) hiánya hátráltatta. A háborút követően a szovjeteknek kárpótlásra 10.000db rádiókészüléket és műszereket kellett gyártani minták alapján és saját fejlesztésben.
A gyárat 1948. március 28-n államosították, a dolgozók létszáma ekkor 1358 fő volt. Addigra a termelés a háború utáni évhez képest megduplázták.
A rádiógyár 1951 nyarán a Jászberényi út 29. sz. alá költözött, ahol új korszerű gyártelepet építettek föl. A termelés évről évre növekedett, 1951-ben a termelés 48%-a exportra ment. 1954-ben a negyedmillió db rádió vevőkészüléket meg is haladta.
Ugyancsak 1951-ben indult meg a televízió vevőkészülék fejlesztése. 1955 őszén elkészült az első Orion konstrukciójú készülék az AT501.
1956 februárjától megkezdték a sorozat-gyártását. 1956-ban 2.000db-t, 1961-ben már évi 100.000-t gyártottak, aminek több mint felét exportálták. A külföldi piacokon is hamarosan ismert és elismert készülék volt az Orion TV, hasonlóan a rádióvevőkhöz.
A dolgozók létszáma is dinamikusan növekedett és hamarosan elérte a 4.000-t. Öt év alatt 14 TV típust hoztak forgalomban a hazai és a külföldi piacokon.
1963-ban a KGST-ben "szakosítottak" és ekkor az Orionban a rádiógyártást megszüntették, a technológiát át kellett adni a bolgároknak. A gyár történetének az első ötven évében, a rádiógyártást tekintve 37 évben 223 rádióvevő készülék típust gyártottak és hoztak forgalomba.
Magyarországon először az Orionban alkalmazták a nyomtatott áramkörös technikát, melyek az AR sorozatú rádióvevő készülékekbe építették be. Ezzel a készülék méretet tudták csökkenteni, a szerelést és a szervizelést nagyban egyszerűsíteni, a meghibásodást minimalizálni és jelentősen csökkentek az előállítás költségek is.
1970-ben indult a színes TV készülékek gyártása. A gyárat leginkább, mint rádió-, és televíziógyártót ismerték. Emellett az Orion tervezett, gyártott és telepített megbízható, kifinomult mikrohullámú telekommunikációs rendszereket is. Az eszközöket a felhasználók széles körének szállították a Szovjetunióba, különböző más Európai országokba, Ázsiába és Dél-Amerikába. Az eszközök igen megbízhatónak lettek tervezve, hogy elviseljék a szélsőséges földrajzi körülményeket, a fagyos Szibériai téltől, a forró Afrikai éghajlatig.
Az 1980-s években a Panasonic-al együtt-működve szereltek össze videómagnókat is.
A rendszerváltás után az Oriont az elsők között privatizálták az 1990-es évek elején. A cég a szingapúri Thakral Csoport tulajdonában van 1997 óta.
