Nagyvárad, 1884. szeptember 5. – Ungvár, 1941. december 8.
A Ludovika Akadémia elvégzése után mint huszár hadnagy kezdte meg szolgálatát. Emellett a budapesti egyetemen jogot tanult. Harcolt az I. világháborúban. 1919-ben Szegeden a nemzeti hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy Miklós kabinetirodájának katonapolitikai referense. 1922. októberétől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere; ő irányította az 1935. évi választásokat. Darányi Kálmán kezdetben mérsékelt, a parlamentre támaszkodó politikájával nem értett egyet, ezért lemondott. 1937. márciusában ismét az MTI és az érdekkörébe tartozó vállalatok elnökévé választották. 1938 őszén a Héjjas Iván vezette Rongyos Gárda alakulataival be akart törni Kárpátaljára, erről a szándékától azonban lebeszélték, a Rongyos Gárda viszont így is beszivárgott Kárpátaljára, ahol számos fegyveres cselekményben vett részt a szlovák hadsereggel szemben. 1940-től kinevezték Kárpát-Ukrajna (Kárpátalja) kormányzói biztosának. Ebben a minőségében fontos szerepe volt az első magyarországi zsidó deportálás elindításában, melynek értelmében az összes olyan Magyarországra menekült zsidót, aki nem rendelkezett hivatalos iratokkal, átadták a németeknek, akik ezeket a zsidókat, Kamenyec-Podolszkijnál legéppuskázták.
