Marburg, 1848. szeptember 25. – Budapest, 1921. január 01.
műszerész, a magyar finommechanikai ipar megalapítója. Régi mechanikus család sarja, 1876-ban a kolozsvári egyetem meghívására jött Magyarországra, az Egyetemi Mechanikusi Állomás megszervezésére és vezetésére. 1884-ben „a műmechanikának Magyarországon való elterjesztése céljából” Budapesten létesített Állami Mechanikai Tanműhely országos mechanikusa, vezetője. 1890-ben a Calderoni céggel kötött megállapodást a műhely készítette műszerek eladására s általában az intézet kereskedelmi teendőinek ellátására. 1900-ban a tanműhely megszűnt és Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet elnevezéssel magánvállalattá lett, majd 1918-ban ~ igazgatása mellett részvénytársasággá alakult. Ebből fejlődött ki a Magyar Optikai Művek (MOM). Termékeny konstruktőr, nagy képzettségű műszerész és kiváló oktató volt. Intézetének hírét leginkább az Eötvös-inga alapozta meg, melyből az első példány 1890-ben készült. Villamosbaleset áldozata lett. Halála után a cége foglakozott rádiógyártással is. Huszas években detektoros vevőket és csöves készülékeket is gyártottak, kb. 25 féle típust, melyből nagyon kevés maradt fönn az utókornak
