Fizikus, akusztikus. A Vág melletti kisvárosból származó fiú Budapesten végezte középiskoláit, majd Szegeden az egyetemet, matematika-fizika szakon. Már középiskolában szorgalmas megoldója volt a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak, az egyetemen pedig tagja az Eötvös Loránd Kollégiumnak. 1940-től lett Bay Zoltán tanársegéde a műegyetemen, majd 1943-ban doktorált Békésy György akusztikai témavezetésével a tudomány-egyetemen. Ettől kezdve élete végéig az akusztika maradt kedvenc kutatási területe. Az ötvenes években már akusztikai és ultrahang kutató csoportot vezeti. Érdeklődésének középpontjában a beszédkutatás állt, de szívesen kirándult ehhez kapcsolódóan más területekre is. Az akusztikusok nemzetközi együttműködését tevékenyen támogatta. Több akusztikai konferenciát és egy 1500 fős nemzetközi akusztikai kongresszust szervezett Budapesten.
Főbb művei:
• Fizikai Hangtan – 1945
• Építészeti hangtan – 1948
• Fizikai akusztika - 1963
• Ultrahangok – 1963
• Akusztikai tervezés - 1966
• Zenei akusztika – 1982
• Hangnyomás - hangosság - zajosság - 1984
• Teremakusztika – 1986
• Einführung in die Musikalische Akustik – 1991
Díjai:
• Prágai Egyetem jubileumi emlékérme - 1957.
• Petzval József díj - 1964.
• Francia Akusztikai Társaság nagy ezüst érme - 1972.
• Békésy György díj - 1977. és 1990.
• Laureatus Academiae - 1989.
• Kempelen Farkas díj - 1991.
• Eötvös József koszorú - 1993.