1888-ban egy német emigráns - Emile Berliner - kitalálta azt a gramofont, melyhez elsőként 7 inches lemezt használt fel, nem viaszhengert. Meghajtása egyenlőre kézzel (tekerős) történt 30 fordulat/perces sebességgel, és ezáltal 2 perc játékidőt nyert, amely a maga idejében lenyűgözően soknak számított. Rettentő előnye mindezek mellett az alakja, mivel a 7 inches lemezből már lazán tudtak keménygumi tömegmásolatokat készíteni.
1894-ben Berliner áttervezte a Phonográf/Graphofon felépítését, hogy előnyösebbé tegye a lemezt használók számára.
Berliner 1899 meglapította a Viktor Company-t, ami rengeteg (mind névbeli, mind tulajdonjogi) változáson átesve a fõbb nagyhatalmaknál vetette meg a lábát:
- RCA-Victorként az USA-ban
- JVC-ként Japánban
- HMV-ként Angliában
Francis Barraud angol festő 1899-ben készült festménye - amely azóta a zenei világ legismertebb logójává vált. A festmény címe: A gramofont néző és hallgató kutya - de rövid időn belül His Master's Voice néven jutott be a köztudatba. Ez volt talán az első, de mindenképpen a legismertebb képzőművészeti alkotás, amelyik mint zenei logó vált ismertté. Nipper kutyáról készült kép 1909 -től hivatalosan is a cég bejegyzett emblémája.
