Ratibor, 1869. augusztus 30. – Berlin, 1940. május 05.
Német fizikus és villamosmérnök. Dolgozott az AEG-nél 1898-tól és a különböző típusú kábelek teszteléséért volt felellős, majd az 1903-ban alapított Telefunken műszaki igazgatója volt, és 1931-ig a tudományos és műszaki területért felelős. Vezető szerepet játszott a nagyteljesítményű adók fejlesztésében, és Adolf Slaby tanárával együtt a nagyfrekvenciás technológiák kutatásában és fejlesztésében is szerepet játszott Németországban. Nevéhez fűződik a Telefunken cég Arco-féle gépadója, melyet 1912-ben mutatta be a Telefunken, majd az első nagyteljesítményű egységet 1914-ben építették fel. Áramforrásként egy úgynevezett középfrekvenciás generátort alkalmaztak, mely az erősáramú iparban nem számított ritkaságnak. Ennek viszonylag alacsony fordulatú forgórésze 3000/perc fordulatszámmal forgott. Az alacsony fordulatszám jelentősen egyszerűsítette a gép üzemeltetését. Ez az úgynevezett sokpólusú generátor csak 10.000Hz frekvenciájú áramot adott, azonban ezt a frekvenciát passzív, frekvencia-kétszerező transzformátorokkal megnövelték. Általában két pár frekvencia-transzformátorral, két fokozatban, négyszerezték a frekvenciát. Az így kapott 40.000Hz, a 7.500 méteres hosszú-hullámnak felel meg. Ilyen elven működő egyetlen gépadót Magyarországon Székesfehérvárra telepítettek 1924-ben. Az adó teljesítménye 50kW, a hívójele HAX volt. Részt vett Adolf Slaby-val együtt Marconi kísérleteiben. Arco és Slaby 1897 augusztus 27-n hozta létre az első német vezeték nélküli távíró kapcsolatot 1.6km távolságra egy templom torony és egy hajóállomás között. Élete vége felé ő is foglalkozott a távolbalátással. Sok föltalálót támogatott, még magyarokat is, minden találmányt alaposan átvizsgáltatott munkatársaival a laboratóriumában és csak azután véleményezte.
