Csemiczky Tihamér, Törtel, 1904. március 19. – Budapest, 1960. augusztus 9.
Grafikus, festő, szakíró. Autodidakta, aki 1924-1925 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola esti rajz tanfolyamait (gyógyszerészeti tanulmányok mellett) végzi. 1929-30-ban Bortnyik Sándor szabadiskolájában képezte magát. 1926-tól a Magyar Rádióújság grafikusa, karikatúrákat, hirdetéseket rajzol. 1929-ben a Budapesti Nemzetközi Vásár plakátpályázat és a Bortnyik növendékeknek kiírt rádióplakát-pályázat első díját nyerte. 1930-ban lesz a Könyv- és Reklámművészek Társaságának a tagja, a nagy rádiógyártó cégek – Standard, Orion, Telefunken – tervezője; 1958-ig a Tungsram arculatának meghatározója. A cég reklámprospektusainak virtuóz tárgyfotóit is ő készíti. Polihisztor, érdeklődése kiterjed a természettudományokra és a művészetelméletre is. Az Athenaeum 1942-ben publikálja „Az egyenértékű gyökvonás elmélete” című értekezését, az 1943-as művészeti sajtót foglalkoztatják a szimultán stíluskorszakról kifejtett nézetei. 1940-1944 között a „Film-színház-irodalom”, 1945-től a „Képes Világ” képszerkesztője. Haláláig a „Therapia Hungarica” gyógyszerészeti szaklap művészeti tanácsadója, gyógyszer-hirdetéseket tervezett. Plakátjainak tárgyilagosságát, tömör, puritán megfogalmazását kezdetben a Bortnyik által képviselt funkcionalizmus határozza meg. Kompozíciói később színesednek, a modellálás lágyul, humoros motívumok jelennek meg. Az 1950-es években a Tungsram exportra készülő plakátjaiban a cselekményes felfogással síkszerű stilizálás párosul. Tollrajzait és üvegmetszeteit domináló, hajlékony kontúrok, a pozitív és negatív foltok játéka jellemzi. Filozofikus hangvételű festményeit lebegő, álomszerű atmoszféra hatja át, mely a metafizikus festészet misztikumával rokon. Halála után 1964-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből a Magyar Nemzeti Galériában, ahol több alkotását is őrzik.
