Kecskemét, 1883. február 25. – Budapest, 1963. május 15.
Mérnök, oklevelét a bp.-i műszaki egyetemen szerezte. Pályafutását a zalaegerszegi államépítészeti hivatalnál kezdte, majd rövidesen a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Min. hídosztályán működött, utóbb ennek vezetőjeként 1943-ban történt nyugalomba vonulásáig. Az I. világháború után az elpusztult közúti hidak helyreállítási munkáit irányította. Számos közúti híd építésében vett részt, többek közt a tiszaugi, polgári és szegedi Tisza-hidak építési, a bp.-i Margit-híd kiszélesítési és a győri Rába-híd építési munkálataiban. Ez utóbbi hazánk első hegesztett hídja volt. A 30-as években végzett munkái közül külön említést érdemel a Boráros téri és az óbudai Duna-hidak építésének lebonyolítása, továbbá a hegesztésnek a közúti hidaknál való bevezetése és fejlesztése, utóbb a lakihegyi antennatorony s a ferihegyi repülőtér megépítése. A torony amerikai terveit Tantó Pál mérnök adaptálta a Csepel-szigeti homokos talajviszonyoknak megfelelően. Építését 1933. július 1-n kezdték meg.
Nyugalomba vonulása után az Építéstudományi Intézetben a feszített beton- és a hegesztett acélszerkezetek fejlesztésével foglalkozott.
Főbb művei:
- Über die Wiederherstellrung der gesprengter Eisenbetonbrücke bei Bécs (Berichte über die zweite Internationale Tagung für Brückebau und Hochbau, Wien, 1928);
- Hegesztési szabályzatok ismertetése (Bp., 1946)
- Villamos hídhegesztők kézikönyve (Bp., 1954)
