Öreg Rádiók kiállítása -Perneky Sándor magángyűjteménye

az Export osztály vezetőjeként, az Orion export tevékenységében jelentős szerepet játszott. Szakmai munkájának is köszönhető, hogy az 1940-es évekre évi ötvenezer rádiót gyártottak, és a világpiacon 25-30%-os részesedést értek el. Az 1930-as években Aschner és Wohl Hugó, az Orion vezérigazgatója Forgács Vilmost megbízták egy svéd leányvállalat, a Svenska Orion megalapításával. Ez a svéd kapcsolat később, a német megszállás és nyilas rémuralom idején a család megmenekülését jelentette. A harmincas évek közepén Aschner Lipót, az Egyesült Izzó elnök-vezérigazgatója személyes utasításba adta, hogy a kétgyermekes Forgács családnak fel kell költöznie a Rózsadombra, mert úgymond egy világcég kereskedelmi vezetője mégsem lakhat egy kispolgári lakásban. (Ez a „luxus” azonban csak néhány évig tartott. Az 1944-es bombázások során elsőként kapott találatot a ház, de akkor ők már nem lakhattak otthon.) Munkája során több európai országban is járt: Belgiumban, Svájcban, Jugoszláviában, Romániában, Csehszlovákiában, Törökországban, Angliában, Svédországban, Dániában, Lengyelországban, Görögországban és Bulgáriában. Járt a Telefunkennél, ahol egy mérnök kollegájával a rádiógyártást tanulmányozta. Később a Telefunken-licenc alapján folyt a gyártás. Az Orion által 1942. május 12-én benyújtott kérelem szerint Forgács Vilmost ismét behívták, de most már nem a haza fegyveres védelmére, hanem munkaszolgálatra. A hadiüzemmé nyilvánított gyár vezetése megpróbált számára is haladékot kérni. A kérvény záradékában ez olvasható: „A magam részéről is teljesíthetőnek vélem, mert nevezett, a zsidó tisztviselők elbocsájtása folytán fontos munkakörét – ami a vállalati szempontból igen fontos – az elkövetkezendő 3 hónap alatt adná át teljesen kezdő és gyakorlatlan keresztény utódának. Amennyiben nevezett munkahelyére átadás végett nem térne vissza, a vállalat igen súlyos helyzet elé kerülne – hadiüzemi személyzeti parancsnok.” A válasz azonnal megérkezett: „[...] nem kivételezett zsidó […] állománytesténél jelenjen meg […] kincstárra nézve költségkihatással ne járjon […].” 1944 júniusában a többi újpesti zsidóval együtt elhurcolták a gyárból. Az újpesti rendőrségre, majd a Mosonyi utcai toloncházba került. Ugyanebben az időben – Danielsson budapesti svéd nagykövet tudtával és támogatásával – Per Anger a nagykövet első beosztottja és svéd munkatársai még Wallenberg Pestre érkezése előtt megkezdték mentőakciójukat. A Budapesten élő svéd állampolgárok zsidó hozzátartozóinak és a svéd vállalati kapcsolatokkal rendelkező családjainak ideiglenes svéd útlevelet és egyfajta „állampolgárságot” adtak. Bár az un. Provizoriskt Pass-t, a KEOK (Külföldieket Ellenőrző Országos Központ) vezetője nem ismerte el, mégis ez az okmány jelentette a szabadulást. Amikor Forgács Vilmost az újpesti toloncházba vitték, a felesége értesítette a svéd követséget és közbelépésükre nagyapámat áthelyezték a külföldiek internálótáborába. Közben értesítették Farkass rendőrtanácsost és az általa kiállított mentesítő papírokkal nagyapámat elengedték. Ez volt az első eset, amikor egy svéd passzus mentőeszközként szerepelt a magyar hatóságok előtt – írta Lévai Jenő 1948-ban, Raoul Wallenbergről megjelent könyvében. Az 1956 után megkapott káderdossziéban található önéletrajzok egyikében Forgács Vilmos ezt írja: „1920 decemberében beléptem kereskedőként a Kremenezkyhez. Hat havi gyakornoki tevékenység után titkár, majd osztályvezető lettem, és nagy export üzleteket bonyolítottam. E vállalattól hívtak meg az Orion gyárba. Ott vagyok ma is. [...] Gyári tevékenységemen belül különös érdeklődéssel foglalkoztam szabadalmi, nemzetközi kereskedelmi, fiókhálózati szakirodalmi és propaganda kérdésekkel. Felügyeletem alá tartozott a műszer- és rádiólaboratórium és az anyagbeszerzés stb. Az Orion gyárban osztályvezető voltam, a felszabadulás után lettem igazgató.” Tevékenységéről így írt: „Az Orion műszerüzem megszervezését, és 2 év alatt 20 typus kialakítását irányítottam. Évekig vezettem a gyár propagandáját, az Orion márkanév bevezetését, mindenfajta iparművészeti tervező munkába irányítóan vettem részt: kávák, szekrények, pavilonok, plakátok, grafikák, prospektus készítés.”

Publikációi:
• A külkereskedelem technikája, 1954
• Piackutatási ismeretek, 1960
• A piac- és reklámkutatás gyakorlatából 4. éves külker. szakos hallgatóknak, 1961.
• Külkereskedelmi Propaganda sorozat, 1969.
• Külkereskedelmi kislexikon szerkesztője
Kitüntetése:
• Munka Érdemrend, 1972.