1902. február 10. délnyugat-kínai Hsziamenben (Xiamen) - 1987. október 13.
Nobel-díjas amerikai fizikus, a tranzisztor egyik feltalálója. Tanulmányait ösztöndíjjal az Oregoni és a Minnesotai Egyetemen végezte, 1929-ben lett a Bell Telephone Laboratories kutató fizikusa. A szilárd testek felületi tulajdonságaival foglalkozott, a második világháború idején a hadseregnek dolgozott a tengeralattjárók mágneses lokalizációján. A három kutató a negyvenes évek végén kezdett a félvezetőkkel foglalkozni, hogy olyan eszközt alkossanak, amely képes kiváltani a nagyméretű, sokat fogyasztó és csak foglalatban használható elektroncsöveket. Brattain 1947. december 16-án germániumba aranylemezt préselt, és ha erre feszültséget kapcsolt, erősítést tapasztalt. Az elemet beépítették egy zenei erősítőbe, az elektroncső helyébe, és Brattain feljegyzése szerint "a beszédhang határozott erősítését lehetett tapasztalni…, a minőségben észrevehető változás nem történt". Az új eszköznek ekkor még nem volt neve, a tranzisztor kifejezést (az angol transfer és resistor szavak összevonásából, jelentése: átviteli ellenállás) egy tudományos-fantasztikus irodalommal is foglalkozó kollégájuk javasolta. A felfedezést 1948. június 17-én szabadalmaztatták, a bejelentést azonban méla közöny fogadta, a lapok legfeljebb kis hírben számoltak be róla. A kicsi, csekély hőtermelésű és energiafogyasztású, megbízható tranzisztorok kulcsszerepet játszottak a technika fejlődésében. Méretük egyre csökkent, manapság több milliót tudnak összezsúfolni egy kis lapocskán. A tranzisztorok az ötvenes évek végére szinte teljesen kiszorították az elektroncsöveket. Az első tranzisztoros rádiót 1954-ben Amerikában kezdték árulni, horribilis áron, a zsebrádiót 1957-ben a japán Sony dobta piacra. Ez volt az első rádió, amelyet tulajdonosa (igaz, túlméretezett) zsebbe tehetett és kivihetett a lakásból. Tranzisztort először 1958-ban építették be számítógépbe. A fizikai Nobel-díjat 1956-ban kapta - William B. Shockleyvel és John Bardeennel megosztva - "a félvezetőkkel kapcsolatos kutatásaiért és a tranzisztor-effektus felfedezéséért". 1967-ben nyugdíjba ment, ezután a Washington állambeli Whitman Egyetem fizika oktatója volt. Brattain 1987. október 13-án halt meg, sírkövére egy Y alakú áramkört és a tranzisztor szimbólumát vésték.
