Szatmár megye, 1897. január 01. – London, 1954. október 01.
„Ma még nem jutott el a távolbalátás technikája annyira, hogy a nagy tömegek kereskedelmi cikke legyen, de a kutatások szakadatlanul folynak. Új effektusokat kell még feltárni, hogy egyrészt a készülék használható, másrészt olcsó legyen... A katódcsőé a jövő, a mechanikus rendszer leáldozott. A televízió még mindig gyerekcipőben jár, igaz, hogy néhány számmal nagyobban.” Fenti gondolatok a Rádió Technika 1936. októberi számában megjelent interjúból valók, amelyet a lap egyik szerkesztője készített Okolicsányi Ferenccel. A Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte meg a tanulmányait, azonban a világháború miatt félbe kellett szakítania. 1926-ban Berlinbe ment, ahol a Telehor A. G. vállalat alkalmazottjaként Mihály Dénessel és az ugyancsak magyar származású Wikkenhauser Gusztávval kísérletekbe kezdett az akkor induló
távolbalátással kapcsolatban. Hamar felismerte az akkor még egyeduralkodó Nipkow-tárcsás rendszer legfőbb hibáját. 1930-ban kidolgozta a róla elnevezett tükörcsavaros képbontó és képösszerakó szerkezetét, amely a mechanikus televíziók korszakában a legjobb megoldásnak bizonyult. 1936-ban az erlangeni egyetemen megszerzi fizikai doktorátusát, ugyanebben az évben áttelepül Londonba, ahol a Scophony Ltd. munkatársa lesz. Rendszerén rendületlenül dolgozik, és bár tovább sikerült finomítania készülékét, a mechanikus képbontó rendszereknek a katódsugárcsövek térhódításával végleg bealkonyult. A második világháború után az Egyesült Államokban érvényesített szabadalma alapján sorozatban kezdték gyártani színes sorváltós katódcsövét, s feltalálói talentumát más területeken is kamatoztatta.
