Érsekújvár 1911. január 18. - New York állambeli Utica 1976. július 9.
A budapesti Műegyetem elvégzése után 1938-ban a Posta Kísérleti Állomás fejlesztőmérnöke lett, ahol jelentős eredményeket ért el a vivőfrekvenciás berendezések tökéletesítésében. A második világháború után saját műszerépítő céget alapított Villamossági Vállalat néven. 1948-ban egyesült a Fulmen Villamossági és Rádió Vállalattal és FULMEN Villamossági és Műszeripari kft néven működött tovább. A harminc fővel dolgozó műhely előbb tönkrement berendezéseket újított fel, később átviteltechnikai célokra új műszereket fejlesztett és gyártott. A cégét 1949-ben államosították. Vállalatából alakult meg a Mechanikai Laboratórium, amelynek továbbra is vezetője maradt. Az ő nevéhez fűződik az első magyar gyártmányú magnetofon (Vörös Szikra) kifejlesztése. 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol a General Electirc vállalatnál helyezkedett el. Itt dolgozta ki a később világszerte elterjedt segédvivős, kétcsatornás, sztereó rádió elvét, melyre 1961-ben szabadalmat nyújtott be és 1964. februárjában meg is kapta a szabadalmat. Összesen 13 szabadalmat dolgozott ki. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az egy chipen működő rádiókészülék kifejlesztése is. Jelentős eredményeiért megkapta az elektronikában nagy presztízsnek számító Charles Proteus Steinmetz-díjat, ezenkívül megkapta a Kossuth és a Modern Pioneer in Creative Industry díjat is.
