Edwin Howard Armstrong, New York, 1890. december 18.– New York, 1954. január 31.
Amerikai mérnök, feltaláló, a rádiózás történetének legjelentősebb feltalálója, akinek nevéhez fűződik a frekvenciamoduláció, a szuperregeneratív áramkör és a frekvenciaváltó vevő. A Columbia egyetemen 1913-ban szerzett villamosmérnöki diplomát. Egy évvel később már kidolgozta a regeneratív elvet, nyolc évvel később pedig szabadalmaztatta első nagy hatású találmányát, a szuper-regeneratív áramkört. Ebben a jelet pozitív visszacsatolás és csillapítás révén igen nagy mértékben sikerült felerősítenie, méghozzá torzulás nélkül, a találmányt 335 ezer dollárért adta el a Westinghouse vállalatnak. Az első világháború alatt a hadsereg alkalmazásában repülőgépek felderítésével foglalkozott. Addig a gépmadarak közeledését hangjuk alapján jelezték előre, Armstrong viszont úgy vélte, nagyobb eredménnyel kecsegtet a gyújtószerkezetük keltette elektromágneses hullámok érzékelése. Mivel ezen hullámok frekvenciája túl magas volt, olyan áramkört tervezett, amely alacsonyabbá és állandóvá tette, majd felerősítette a frekvenciát, találmányát szuperheterodin, avagy szélessávú frekvenciaváltó vevőnek nevezte el.
A frekvenciamoduláció kapcsán az RCA rádiócéggel akasztott bajszot, amely először megakadályozni igyekezett az FM adások elterjedését, majd a második világháború után elérte, hogy az Armstrong által preferáltnál magasabb frekvenciasávba tolják át az adásokat, a felszabaduló helyet pedig televíziós csatornák kapják meg. Mindez Armstrong rádióinak végét is jelentette, a csapást tetézte, hogy az RCA némi fejlesztés után szabadalmi háborút indított Armstrong ellen, akit végül mindennemű részesedésből kizártak.
A csalódott, nincstelen és depressziós feltaláló 1954. január 31-én kiugrott 13. emeleti New York-i lakásának ablakából és halálra zúzta magát. Halála után felesége megújította és sikerre vitte az RCA elleni pert, és mintegy tízmillió dolláros kártérítést harcolt ki, a pénzből férje emlékét ápoló alapítványt hozott létre.
