1922. február 25. – 2014. július 28.
életéből mindenképp figyelemre méltó a rádióamatőr szolgálat iránti elkötelezett érdeklődés és a Rádiótechnika folyóirat szerkesztése. 
Iskolái közben, aszódi diákként kezdett a rádióval foglalkozni, persze szerény anyagi háttere miatt detektorossal, morze gyakorlóval, 2+1-el. Húsz évesen Pestre került, 1942-ben belépett a MRAOE tagjai sorába. Ehhez fizikatanára volt az egyik ajánlója. Katonaként nem tudni merre szolgált, csak remélhetjük, hogy mint rádióamatőrt, híradósnak osztották be. A háború után 1950-ben kapcsolódott be újra a rádióamatőr mozgalomba. 1952-ben A-engedélyes HA5BT hívójellel, majd 1953 januártól Füvesi Gyula felkérésére a Rádiótechnika szerkesztő munkatársa és B-engedélyes. Ugyanebben az évben elkezdte tanulmányait a Műegyetemen, amit villamos mérnökként 1958-ban fejezett be. 1959-ben megkapta a C fokozatú adóengedélyt. Három év kihagyása után 1965-től ismét a Rádiótechnika szerkesztőségében dolgozott, de már főszerkesztőként. Működésének kiemelkedő eredménye a Rádiótechnika Évkönyvei sorozat megindítása. 1982-ben 27 év szerkesztőségi munka után ment nyugdíjba, kapcsolata a szerkesztőséggel nem szakadt meg, tördelőszerkesztőként vállalt feladatokat, elsősorban az Évkönyveket szerkesztette. Munkássága több politikai rendszeren keresztül ívelt, de a rádiózás iránti szeretete minden korszakban hozzásegítette, hogy rádió legyen a keze alatt és hozzájárulhasson az amatőr mozgalom fejlődéséhez. Több cikket és könyvet írt, egyik utolsó munkája „A magyar rövidhullámú amatőr rádiózás története 1945-1955.” A folytatás már nem jelenhetett meg. 2014-ben bekövetkezett halálával a magyar rádióamatőr társadalom egy nagy alakját vesztette el.
Balás B. Dénes
