Selmecbánya, 1876. szeptember 15. – Sopron, 1961. december 20.
Gépészmérnök, műegyetemi tanár. 1898-ban a budapesti műegyetemen végezte tanulmányait. Oklevelének megszerzése után a Ganz-gyár villamos osztályára került, Bláthy Ottó, Hoór T. Mór és Pöschl Ede vezetése alá, majd a műegyetemen Asbóth Emil és Bánki Donát professzorok tanársegédjeként a gépszerkesztés-tanszékén dolgozott. Közben a Fegyver és Gépgyár diesel-osztályán szerkesztési munkákat végzett. 1904-től a selmecbányai, majd a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola elektrotechnikai tanszékének tanára. 1922-1923 és 1928-1930-ban a főiskola rektora volt. 1934-től a Magyar Kiráyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar fizika és elektrotechnikai tanszékének tanára. Oktatási munkája mellett számos cikket írt. Kiemelkedő munkája Elektrotechnika című 640 oldalas tankönyve, amelyet 1917-ben adtak ki először, s az első magyar-nyelvű egyetemi színvonalú szakkönyvet jelentette ebben a témakörben. 1961 végén a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tiszteletbeli elnökévé választotta.
