Budapest, 1877. június 25. – Budapest, 1928. szeptember 23.
Festő, grafikus. A magyar szecessziós festőművészet, a plakátművészet, a karikatúrarajzok, s a színházi díszletek tervezésének jeles mestere. Tanulmányait Párizsban végezte. Hazatérve a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett, majd 1910 körül a kecskeméti művésztelepen Iványi-Grünwald Béla körében alkotott. Szívesen örökített meg vidám, humoros jeleneteket, mestere volt a karikatúrának, sokat tett a plakátművészet alkalmazott grafikai szintű és európai színvonalon történő meghonosításáért. 1914-ben plakátkiállítása volt Berlinben. Négyszer volt kiállítása a Nemzeti Szalonban: 1900-ban, 1910-ben,1923-ban és 1928-ban. Az 1910-es kiállításon plakátjait és saját festményeit (tájképeit, figurális kompozícióit) együtt állította ki, s a közönség körében nagy sikere volt, erről beszámolt a Nyugat művészetkritikusa, Lengyel Géza is. A legnagyobb sikert plakátjaival és színpadi díszleteivel aratta. 1910-től 1915-ig a Király Színház, később a Fővárosi Operettszínház, majd az UFA-filmgyár szcenikusa volt. Magyar lakodalom című, általa írt és díszletezett balettjét Londonban egy évig játszották.
„Karcsú nő macskával lámpafényben”
Az elhíresült „Macskás nő” plakát megérdemli, hogy külön emlékezzünk meg róla. Annak a néhány – művészi szempontból kiemelkedő – TUNGSRAM plakátnak az egyike, amely a magyar plakátművészetről szóló szinte mindegyik kiadványban helyet kapott. 1912-ban készült, most is több tucat helyen idézik, vagy kínálják valamelyik változatát a különböző galériák megvételre. Igen sokféle változatban fennmaradt. A művész Faragó Géza a plakáttervet eredetileg festményként – kékes, lilás háttérrel – készítette el. Az a hír járta, hogy a „bukjelszoknyás” nőalak nagyon hasonlít az Egyesült Izzó akkori vezérigazgatójának, Aschner Lipótnak a feleségére.
