1915. – Budapest, 2000. július 28.
Rádiómérnök. 1939-ben tanársegédként az egyetem rádió tanszékére került, majd még ugyanebben az évben átment a Haditechnikai Intézetbe (HTI). Kisdiák kora óta rádióamatőrködött, a Nemzetközi Rádióamatőr Uniótól két elismerő diplomát is kapott 1938-ban. A HTI-ben kezdett repülő- és harckocsi-rádiókkal foglalkozni, később a hazai légoltalmi berendezéseket is rábízták. 1941-ben – hogy hadi tapasztalatokat szerezzen –, átvezényelték a Gyorshadtesthez, és a Hírszerző Csoport vezetésével bízták meg. 1944-re hadapródőrmesterből főhadnagy lett. 1941-ben a fronton Krivoj-Rog ukrán városban sokáig időztek. A helyi leadóállomást a visszavonuló szovjet katonák lerombolták, és nekik kellett helyreállítaniuk, hogy a magyar csapatoknak egy kis „hazai hangulatot adó műsort sugározzanak”. Közben a front megindult előre, az állomást a németek átvették, akiktől megkapta a „Sasrend” érdemérmet a kardokkal, a magyaroktól pedig az „Ezüst érdemérmet hadiszalagon”. 1941 őszén hazajött, és ismét a HTI-ben dolgozott 1944-ig. Nem tette le az esküt Szálasira, és nem ment nyugatra. Részt vett az ellenállási mozgalomban, amit Kiss János vezetett. Ezzel voltak kapcsolatban a Táborhegyi barlang eseményei is. 1942-tôl a Philips Műveknél egy hordozható műsorszóró-állomást dolgozott ki másodállásban, és foglalkozott egy éjszakai vadászrepülő-lokátorral is. 1944-ben a Táborhegyi barlangban elrejtett egy 2kW-os adóállomást, ez lett volna a lakossági tájékoztatást szolgáló első háború utáni rádióadó. (Ha megindul az élet!) Az adót 1945. február 1-én át kellett adnia a Szovjet Parancsnokságnak, hogy a Philips Művekkel együtt üzembe állítsák. Ezután elkezdődött hadifogsága. A kihallgatás után kocsin vitték Lembergbe, és onnan vonaton Moszkvába – képzettsége miatt Krasznogorszkba került, a „nemzetközi” szakértők közé, ahol zeneszekrényeket, rádiókat javítottak és gyártottak. Egy év múltával már szabadon mozoghatott Moszkvában és környékén. Bár felmerült, hogy vele szerveztetik meg az ottani TV-gyártást, ô inkább hazajött 1947 végén. Itt a BM rádió-laboratóriumának vezető főmérnöke lett. 1948-ban megnősült. 1952-tôl a KGM állományába került, működése alatt a 16 000 fős iparág 85 000 főre duzzadt, és a termelés 80%-a exportra került. Ô angolul, franciául, németül és oroszul beszélve külföldön képviselte az iparágat. 1966-tól 1977-ig a Híradástechnikai Kutatóintézet vezérigazgatója volt, innen ment nyugdíjba.
Kitüntetései:
- Eötvös Lóránd díj
- METESZ nagydíj
- Puskás Tivadar díj
- Bánki Donát díj
- több miniszteri és külföldi kitüntetés..
(Dr. Bókai Bátor)
